Második nap Ybbs-et céloztuk meg. Ugye mondanom sem kell, hogy keserves élmény volt újra nyeregbe szállni? A térkép szerint oda-vissza kb. 30 km-es távra számíthattunk. Nos, már Melknél szembesültünk az itiner hibájával. Az apátságot elérve ugyanis egy táblán ez állt: Ybbs 30 km. Kicsit kellemetlenül érintett minket a hír, de annyira nem, hogy feladjuk. Úgyhogy tovább tekertünk.
Melkben egy kis hídon vezetett át a 6-os számú európai kerékpárút, ami egy szigetre vitt minket. A térkép szerint nem sokkal ezután a vízerőmű gátján kellett volna áttekernünk, de ezt tehermentesítették a bicikli- és gyalogosforgalomtól. Így jó hosszan tekertünk még a Duna közepén húzódó szárazföldön. Pihenéskor visszanézve szépen látszódott a melki apátság épülete.
Folytatva az utat pedig egy vízisikló állta utunkat, úgy gondolta jó ötlet a kerékpárút kellős közepén napozni egy kicsit.
Végül Pöchlarnnál keltünk át a Dunán egy hídon. A túlparton egy eszméletlen jópofa lehajtó várt minket. Mint egy parkolóház köralakú kijárata, körbe-körbe gurultunk lefelé. Nagyon nagy feeling volt!
Ezután még sok-sok kilométer következett végig a Duna-parton. Hősiesen küzdöttünk a fájdalommal a hátsónkban és a lábunkban. A felhők is gyülekezőt tartottak, de az esőt végül szerencsére megúsztuk. Mikor elértük a Duna kanyarulatát, már könyörögtünk az Ybbs határát jelző tábláért.
Éhesek is voltunk már, a férjem majdnem fel is adta egy étterem láttán a harcot. Ezután jött még egy nagy kihívás: egy hatalmas kaptató fel a hídra. Minden akaraterőmre szükség volt ahhoz, hogy nyeregben maradjak és feltekerjek a hegyre, ne pedig feltoljam a bringát. Leírhatatlan volt az öröm, mikor végre átkeltünk a Dunán és megérkeztünk Ybbs-be. Gyorsan kerestünk egy éttermet még mielőtt a városközpontba értünk volna. Egy kis olasz ristorantéra bukkantunk, kellemes kerthelyiséggel. Na jó, ez némi túlzás, egy elkerített részen néhány asztal és szék állt a betonon, mellettünk közút és parkoló. De legalább a biciklit letámaszthattuk a közelben, úgy, hogy ráláttunk. A kaja nem csak szemet gyönyörködtető, de isteni finom is volt. Vagy csak túl éhesek voltunk! De neeeem, nem hiszem, hogy ez volt az oka! :)
Nem sok időt töltöttünk Ybbs-ben, de addig sem ültünk a biciklin, inkább toltuk. Vasárnap volt és a város nagyon kihalt, hiányzott a tegnapi krems-i hangulat. Azért a biciklimúzeumhoz elzarándokoltunk, bár be nem mentünk. Az előtte lévő multifunkciós önkiszolgáló bicikliszerviz viszont megérdemli, hogy megemlékezzek róla.
"Lóra" és irány vissza a kempingbe. Egyre többször álltunk meg útközben, már nem tudtam hogy üljek a bicajon. Igazából egyetlen rossz dolgot tudok említeni az osztrák bicikliutakkal kapcsolatban. Mivel ez volt az első kerékpározásunk a szomszédoknál, arra gondoltam, hogy biztos úton-útfélen van kút, ahol friss vizet lehet tölteni a kulacsba és WC. Hát nagyot tévedtem és egy kicsit csalódtam is. Kút még csak-csak volt, bár talán kettőt vagy hármat számoltam a két nap alatt, de WC egy sem. Visszafelé Pöchlarnnál ez nem kis gondot okozott nekem. Már a város előtt jelezte a tábla, hogy biciklis pihenő következik, gondoltam szuper, akkor itt elintézem amit kell. A pihenő tényleg ott volt, szép, füves, padokkal és asztalokkal, na meg vízvételi lehetőséggel felszerelve. De WC, az bizony sehol. A távolban egy épületen azonban megláttam egy "i" betűt és egy nyitott bejárati ajtót. Az "i" egyenlő információ, a nyitott ajtóból pedig feltételeztem, hogy ott biztos van mosdó is. A feltételezés jó volt, csak egy kiállítási teremben lyukadtam ki. Az osztrákok mentségére legyen mondva, hogy nagyon kedvesen útba igazítottak és hagyták, hogy meglátogassam a mellékhelyiséget. A lelkiismeretem megnyugtatására fél eurót behelyeztem a mosdókagyló mellé kirakott perselybe.
Késő délutánra értünk vissza Melkbe, amikor már kicsit ferdén süt a nap. Az esőfelhőktől sötétkékre színezett éggel gyönyörű kontrasztot alkotott a fény, úgyhogy csodálatos képeket lehetett készíteni az apátságról.
Már csak 4 km választott el minket attól, hogy végleg leszállhassunk a bicikliről. A kempingbe visszaérve gyorsan le is pattantunk a nyeregből. A végeredmény 66 km volt aznap, így a két nap alatt összesen 140 km-t tekertünk le. Jó néhány napig nem vágytunk újra bicajra ülni... Vacsora után még tettünk egy rövid kis sétát. A kemping szélén, a Duna-parton egy kis beton ösvényen egészen a schönbüheli kastély lábáig el tudtunk menni, onnan pedig egy autóúton felmentünk a bejáratig. Bemenni sajnos nem lehet, mert a vár magántulajdonban van!
Másnap reggel indulnunk kellett haza. A csomagolás és sátorbontás után kijelentkeztünk a kempingből és kiegyenlítettük a számlát. Kettőnkre, a sátorra és az autóra, három éjszakára 60 eurót fizettünk. Ez kb. 20 000 Ft-ot jelent, ami éjszakánként kb. 6500-7000 Ft-nak felel meg a jelenleg érvényes árfolyam mellett.
Jó kis hosszúhétvége volt. Azt hiszem az osztrák Duna völgyében sem most jártunk utoljára...
