"Oslo, a félkész város. Nézz vissza 10 év múlva!" Akár ezt is kiírhatnák a városhatárt jelző tábla alá. Ahogy a reptérről érkező busz kihajtott az utolsó alagútból, mintha egy óriási építési területre érkeztünk volna. Földtúrások, kerítések, lezárások, daruk, félkész épületek mindenhol. Egy hatalmas városfejlesztési projektbe kezdtek, aminek során a teljes kikötőt átépítik, és új funkciót kapnak a régi iparterületek is. Ennek nyomait a városi séták alkalmával már tapasztaltuk, de még több a földkupac, mint az elkészült rész.
A város felfedezését az Operánál kezdtük, amire borzasztóan büszkék az oslo-iak. A 2008-ban átadott épület különlegessége, hogy a tetejére fel lehet sétálni, mint egy hegyre. Fentről pedig belátni a kikötő egy részét.
Oslo-ban érdemes megvásárolni az Oslo Pass-t. Ebből van 1, 2 és 3 napos is. Mi a 2 naposat vettük meg, mert a háromből 1 napot Drobakban töltöttünk (ld. a Júniusi karácsony Drobakban c. bejegyzést). Ezt a legtöbb szálláson be lehet szerezni, mi is a hostel recepcióján jutottunk hozzá. Az ára 395 korona/fő/2 nap. Nem kevés, de innentől szinte minden múzeumba ingyen lehet bemenni és a tömegközlekedés is korlátlanul használható, beleértve a hajójáratokat és a főváros agglomerációját is, sőt jó néhány étteremben kedvezményt is kaphatunk a kártya felmutatásával. A kártyához adnak egy kis füzetet, amiben minden részletesen le van írva.
Miután a zsebünkben lapult az Oslo Pass, nekivágtunk a városnak. A 3-as számú kikötőből indul a 91-es számú hajójárat Bygdøy szigetére, amit mi csak múzeumszigetnek neveztünk. A második megállónál szálltunk ki és elsőre a Kon-Tiki Múzeumba mentünk be, ahol Thor Heyerdahl norvég utazó expedícióinak történetével ismerkedhettünk meg. A látogatás előtt nem sokat tudtam róla (bár lehet, hogy ez az én szegénységi bizonyítványom), de ez volt a legérdekesebb múzeum az összes közül. A múzeumban látható Heyerdahl két hajója, a Ra II, ami papiruszból készült és a névadó Kon-Tiki tutaj is.
A második a Fram Múzeum (a helyieknek csak Amundsen Múzeum) volt. Az épület kívülről úgy néz ki, mint egy ház magas tetővel. Úgy építették meg, hogy partra vontatták Amundsen hajóját, a Fram-ot, amivel meghódította az Északi- és Déli-sarkot, majd köré építették a múzeumot. Itt mindent megtudhattunk a sarkvidéki expedíciókról, de a legjobb mégis az volt, hogy Amundsen hajójának fedélzetére léphettünk, sőt a hajó belseje és helyiségei is látogathatók. Fantasztikus érzés volt azokon a hajódeszkákon sétálni, ahol egykor Amundsen és legénysége, és beállni a hajókormány mögé, amit valaha ő forgatott.
Utolsóként a Tengerészeti Múzeumba látogattunk el, de már csak nagyon rövid időre, mert már kissé megcsömörlöttünk a sok kiállítástól. Ami itt a legjobban tetszett, az egy kb. 20 perces panoráma mozi, ami elrepít Norvégia legszebb és leghíresebb partvidékeire.
Miután elhagytuk a múzeumszigetet, felszálltunk az 1-es metróra. A cél a Holmenkollen sísánc volt, ami az azonos nevű metrómegállótól egy helyes kis kaptatón közelíthető meg. Az Oslo Pass ide is érvényes, úgyhogy egyenesen a felvonóhoz mentünk, ami felvisz a sísánc tetejére. A csúcsról be lehetett látni az egész Oslo-fjordot és bár esőre állt az idő (utána egész délután zuhogott) így is gyönyörű volt!
Második és egyben utolsó napunkon ellátogattunk a királyi várhoz és sétáltunk a parkjában, ahová simán be lehet menni. Sőt, még napoznak is ott a norvégok fürdőruhában, bár az útikönyvek szerint ez az egyetlen park Oslo-ban, ahol nem lehet napfürdőzni, de erre a helyiek fittyet hánynak. Mondjuk erre már az útikönyv is utalt. :)
Ezután újra kimentünk a múzeumszigetre, mert a Viking Múzeum előző nap kimaradt. Ez is érdekes volt, bár sokkal többet vártam tőle. Az előző napi szakadó eső után ekkor már hét ágra sütött a nap, ezért úgy döntöttünk, hogy újra felmegyünk a Holmenkollen sísánchoz és napsütésben is megnézzük az Oslo-fjordot. Megérte, mert így sokkal de sokkal szebb volt a kilátás, csillogott az öböl vizén a nap és hihetetlen színek voltak.
A városba visszaérve már csak egy vacsorára maradt időnk, aztán rohanás a reptérbuszhoz. Oslo-nak sok arcát láttuk: a borongósat, az esőset, a verőfényeset. Sok mindent megnéztünk és sok mindent nem. Kimaradt a skanzen, a Nobel Békeközpont, a Vigeland szoborpark. De mindig mindenhol hagyunk valamit legközelebbre. Talán 10 év múlva visszanézünk...
