Na jó, most már tényleg belekezdek!
A blog ötlete már csaknem másfél éve megszületett a fejemben. Először időm nem volt rá, aztán a blog nevével nem voltam kibékülve, majd a látványt csiszoltam napokig. Igazából viszont az a bajom, hogy a papírra vetett "Kedves Naplóm!" típusú bejegyzéseken kívül soha nem vezettem naplót. Pláne nem elektronikus naplót. Szóval nem tudom hogy kell ezt jól csinálni. De remélem idővel egyre többen lesztek, akik csatlakoztok és a kommentekkel segítetek majd.
Sokan írják le a hobbijuk közé, hogy szeretnek olvasni. Ez általában csak pótlék, mert nincs igazán kedvenc szabadidős elfoglaltságuk vagy mert szeretnének intelligensnek tűnni. Nos, van egy kolléganőm, aki átlagosan hetente olvas ki egy könyvet. Na ő tényleg beírhatja az önéletrajzába, hogy a hobbija az olvasás. Így vagyok én az utazással. Imádok menni és megyek is, mint a mérgezett egér! Ehhez van egy nagyszerű társam a férjem személyében. Legyen szó repülős városnézésről, túráról a hegyekben, kerékpározásról, jöhet bármi. Az is mindegy, hogy itthon vagy külföldön teszem mindezt, a lényeg, hogy mehessek. Engem ez kapcsol ki igazán a szürke hétköznapokból.
Gondolom sokan felhorkannak most, hogy jó nekem, hogy ezt megtehetem. A blogírással pont az az egyik célom, hogy ezt az automatikus reakciót megcáfoljam. Szeretném megmutatni, hogy kevés pénzből is lehet fantasztikus kirándulást vagy utazást csinálni. Csak esetleg le kell mondani a wellness szállodáról és sátorra váltani. Az is menő, ha az ember az 5%-nyi kempingezőhöz tartozik! Vagy nem?
Szeretném azt is bebizonyítani, hogy a sátrazással még nem kell lemondani a kényelemről és nem feltétlenül azért nyaral így az ember, mert csak erre telik. Ez egy életforma, amibe bele lehet szeretni. Így járt a férjem is és az a sok százezer nyugati ember, aki megtehetné, hogy egy ötcsillagos szállodában ágyba vitesse a reggelit, de ő inkább maga főzi a tojást a kis gázmelegítőjén. Nekem nem volt újdonság a tábori élet (és szándékosan nem nomádot írtam!), mert a szüleimmel is mindig így nyaraltunk. Igaz, kamaszkoromban már lakókocsira váltották az utánfutós sátrat.
Az utazásainkat mindig magunk szervezzük, viszont sokszor csak hosszas keresgélés árán lehet elegendő és hasznos információhoz jutni egy-egy helyről, látványosságról. Ezzel a bloggal egyfajta itinert is szeretnék szolgáltatni azoknak, akik hozzánk hasonlóan inkább a maguk útját szeretnék járni. Ezért a Mérgezett Egeren csak olyanokról olvashattok majd, ahol tényleg jártam és igyekszem minél részletesebb, konkrét információkkal szolgálni. Hasznos tudnivalókból is lesz bőven, mint például hogyan válasszunk kempinget, mit csomagoljunk és a többi.
Nem utolsósorban pedig némi bátorságot szeretnék önteni az „utazni vágyókba de nem merőkbe”, mert úgy látom, néha csak ez hiányzik ahhoz, hogy az ember felkerekedjen. Hamarosan kezdünk!
