Korábban a férjem egy túraegyesületben önkéntes túravezetőként tevékenykedett. Az egyesület már a múlté, legalábbis számunkra, viszont az ott összeverbuválódott társaság a mai napig megmaradt. A szervezetből már mindenki kilépett, de barátokként továbbra is együtt járunk túrázni. A férjem és egy szintén kivált túravezető barátja egy évre előre megtervezik a túranaptárt, amit kiküldenek a banda tagjainak. Ősztől tavaszig általában havi két túrát tervezünk, kivéve télen, akkor többnyire csak havi egy túranap van. Nyáron a nagy meleg és a szabadságok miatt nem szoktunk menni. Idén június végén tartottuk az évadzáró túrát. Ezúttal - mint ahogy eddig minden évben egyszer - külföldre mentünk, ráadásul most két napos kirándulást terveztünk.
Úticélunk az Ausztria "Grand Canyon"-jának nevezett szurdok az Ötscher Naturparkban. Ez alkalommal sokan összejöttünk, tizenhárman, három autóval vágtunk neki a hétvégi kalandnak. Budapest-Hegyeshalom-Bécs-St. Pölten útvonalon haladtunk, majd itt letértünk és Wienerbruckig meg sem álltunk. Itt van az Ötscher Természeti Park egyik bejárata. Leparkoltunk, összeszedtük a túrázáshoz szükséges holmikat, hátunkra vettük a hátizsákot, jól bekentük magunkat naptejjel, mert iszonyatos hőség volt és elindultunk. A parkban egy kisvonat is közlekedik, így ha szándékunkban áll arra is felszállni, akkor érdemes kombinált jegyet vásárolni belépéskor.
Az Ötschergräben hatalmas sziklafalak között vezet, amelyekről helyenként órási vízesések esnek alá. A szurdok alján pedig kristálytiszta és jéghideg vízű patak csörgedezik. Wienerbruck irányából könnyű dolgunk van, mert az út folyamatosan lejt, így mindenféle erőlködés nélkül csodálhatjuk a természet szépségét.
Mindenki másképp élvezi a canyon adta lehetőségeket: láttunk a vízesések sziklafalán ereszkedő hegymászókat, bátor fürdőzőket és persze sok-sok hozzánk hasonló túrázót.
Ezerrel kattogtak a fényképezők, miközben megállás nélkül gyalogoltunk lefelé. Néhol a sziklákon átfúrt kőkapukon és alagutakon vezetett keresztül az út, amit különösen élveztünk, mert rövid időre enyhülést nyújtott a hatalmas forróságban.
Kb. 4 km-re a kiindulóponttól egy kis fahídon át elértük az Ötscherhias nevű hüttét. Mi csak Völgyzugolynak neveztük, mert kísértetiesen emlékeztet a Tündék lakhelyére a Gyűrűk Urából. :)
A sziklafalra ráépített menedékházban meleg ételeket és hűtött italokat lehet vásárolni. Utóbbira sorban lecsaptunk, mert tikkasztó volt a hőség. Sajnos azonban a saját magunk által hozott ételt itt nem lehet elfogyasztani, úgyhogy miután normalizálódott a testhőmérsékletünk, tovább álltunk. Egy tábla szerint kb. 20 percnyire található a Mirafall vízesés, ide indultunk. Megérkezésünk után mindenki lerogyott egy általa kiszemelt sziklára. Bakancs le, zokni le és lógattuk a lábunkat a hideg patakvízbe, ami a fölöttünk tornyosuló szikláról folyt alá. Itt végre megehettük a jól megérdemelt szendvicsünket is, miközben az üdítőket a vízbe állítva hűtöttük, amolyan magyar módra. :)
Jól éreztük magunkat, de hirtelen belénk hasított, hogy ellenőrizni kéne a kisvonat menetrendjét, le ne késsük az utolsó járatot. Szomorúan vettük tudomásul, hogy kb. 1 óra múlva indul az utolsó szerelvény, mi pedig kb. másfél óra járásnyira voltunk a kiszemelt megállótól. Így nagyjából az esélytelenek nyugalmával indultunk útnak, mégsem bánta senki a kárbaveszett menetjegyet, mert kárpótolt minket a napi élményáradat. Meg aztán néhány idősebb túrázó is volt velünk, akiket nem akartunk túlhajtani. Az autók sofőrjei előre siettek, hogy legalább ők elérjék a vonatot, mi pedig normál tempóban baktattunk.
Az Ötscherhias-tól meglehetősen meredek és hosszú kaptatón hagytuk el a szurdokot, ami rendesen kivette az energiánkat. Ezen túljutva már kényelmes erdei úton gyalogoltunk egészen az Erlaufklause vonatállomásig. Kb. 20 perc várakozás után megérkezett értünk a három autó, mi bepattantunk és irány a szállás. Hárman panzióra, a többiek kempingre voksoltak a túrára jelentkezésnél. A kemping az Ötscher Naturparktól alig 10 km-re fekvő Erlaufsee nevű tó partján volt, ezért panziót is a közelben kerestem. Először ez utóbbihoz mentünk, ott kiraktuk három társunkat, majd irány a kemping. A recepción már nem volt senki, csupán egy felirat állt a bódé falán: ha zárva találjuk, állítsuk fel a sátrunkat ahol tetszik és másnap reggel 9-ig csekkoljunk be. Így is tettünk, szép sorban feállítottunk egymás mellé 5 sátrat. Aztán megrohamoztuk a tavat, hogy egy kicsit lehűtsük magunkat.
Estére grillezést terveztünk, de a kemping egyetlen sütőjét már kibérelték. A férjem és én ezért kocsiba ültünk és a legközelebbi benzinkúton beszereztünk két darab ún. "egyszergrillt". Ez egy előre elkészített egységcsomag: alumíniumtálca, rajta fémrács, benne faszén, papír és gyújtóanyag. Útközben felvettük a társainkat a panziónál, hiszen ők sem maradhattak ki a buliból! A kempingben kisajátottunk egy nagy, fából készült asztalt, begyújtottuk a grilleket és már kezdődhetett is a sütögetés. Még délelőtt, Ausztriába menet bevásároltunk szalonnát, többféle kolbászt, kenyeret, paprikát és paradicsomot, úgyhogy fejedelmi lakomát csaptunk. Éjfél körül járhatott az idő, mikor visszahúzódtunk a sátrainkba.
Jó ha tudod:
Ötscher Naturpark:
Egy útra szóló vonatjeggyel kombinált belépő felnőtteknek 3 euró, gyerekeknek 1,5 euró. Megvásárolható Wienerbruckban, a park bejáratánál.
Panzió:
Gasthof Seewirt, 35 euró/éj/fő reggelivel kétágyas szobában, egyágyasban 39 euró/fő/éj. A panzió az Erlaufsee partján áll, az Erlaufseestrasse 80 szám alatt, ami St. Sebastian településhez tartozik. www.seewirt-erlaufsee.at
Kemping:
Camping Erlaufsee, 9 euró/éj/sátor ha egy fő alszik benne, ha többen teszik ezt, akkor a sátor díja (3,2 euró) tovább oszlik. A fürdéshez fél eurót kell bedobni a zuhanyfülkében.
www.st-sebastian.at/index.php/freizeitneu/sommer/camping
